Nyugalom, nyugalom! Már itt vagyok! Remélem senki sem esett kétségbe! Minden rendben, csak nem igazán volt internetkapcsolatom, ami nélkül pedig elég nehéz blogot írni... Elmúlott a kezelés, egész jól bírtam! Pénteken este indult a randim a 6000mg cytosar-ral és ez még megismétlődött négyszer, 12 órás váltásokkal! Reggel 6 és este 6! Valószínűleg senkinek sem okozott komoly matematikai problémát, hogy kiszámolja, mikor is lett vége?!
Igen!!! Barna hajú hölgy nyert, a bordó felsőben! Tegnap reggel kaptam az utolsót. :)
Egyébként nem volt semmi gáz, csak a pénteki vett le kicsit lábamról, akár a egy bombázó a szombati diszkóban! Csak a baj az volt, hogy vuk is elkísérte. De a földig érő ásítás után már kutya bajom sem volt! Igaz ritmikus sportgimnasztikát sem akartam bemutatni! A szombat, a két kezelés ellenére zökkenőmentesen zajlott, nem volt semmi féle fajta rosszullét, sem említésre méltó atrocitás, csak pokoli álmosság! De gondolom ez mindenki számára érthető...hiszen mégse káposztalevessel bombáztak! A vasárnap reggeli és egyben az utolsó dózis szintén csak az álmosságot hozta el és ha már volt, ki is használtam. Délután akkora szunyát zavartam le, hogy felőlem aztán bányarobbantást is végezhettek volna mellettem! Este folytattam ezt a minden figyelmet lekötő tevékenységet már 21 óra után, de ennek ellenére reggel 8-kor alig bírtam felkelni... Mégis mit vártatok??? Hiszen senki sem hozta ágyba a kávét!!! :)
A reggeli vérvételem alapján 1100 sejttel büszkélkedhetem! Nem is olyan rossz ez a 2 nappal ez előtti 30000 után! Kaptam trombocitát is,amitől kivételesen rosszul sem lettem, holnap egy kis vörösvértest koncentrátum következik! Ma nagyon el voltam kényeztetve, spagettit hozott anyukám húslevessel! Ráadásul úgy porciózta ki, hogy vacsora idején sem kell koplalnom... :)
Ma is voltak kellemes meglepetésnek számító látogatóim Betti, Reni és Roli személyében! Hoztak egy kis fényt és hangulatot a kórház mogorva és sötét folyósólyára! Legalább én is kimozdultam egy kicsit a kórtermemből!
Jó volt, jól esett... Köszi Srácok!...
Majd jelentkezem... ;)

Pedig már közel a cél...

Hát sziasztok, Kedves Barátaim! Sajnos nincsenek túl jó híreim, sőt igazán szar híreim vannak! Na de, ha minden alkalommal csak jó híreim lennének akkor ez inkább egy tündérmese lenne, nem pedig az életem!
Tegnap visszakerültem az I. sz. Belgyógyászati Klinika Haematologia Osztályára! Képzeljétek el, hogy hétfőn volt vérvételem és minden rendben volt 5200 sejttel rendelkeztem, trombocitám 15000 volt. Ezért  is ismételtük meg a vérvételt szerdán, mert ha nem emelkedik magától a vérlemezke, akkor pótolják! Csodák csodája, nem csak emelkedett, hanem mindjárt meg is duplázta a létszámot! Gondolom, most mindenki azon morfondírozik, hogy mi lehet a baj, hiszen ez annyira nem hangzik rosszul! A bökkenő az volt, hogy a fehérvérsejtjeim is szaporodni kezdtek, egészen 61000-re kúsztak fel 2 nap alatt! Be is lázasodtam és az alacsony káliumszint miatt fájtak a lábaim. Ez a kis sejtnövekedés olyannyira elfajult, hogy ma reggelre 104000 sejtem lett! Mintha kicsit agresszívabb arcát mutatná a bennem rejlő gonosz, ami csak abból a szempontból zavar, hogy veszélyezteti a decemberi transzplantációm! Úgy látszik nem egyszerű az odavezető utam, de ha arra felkészültem lelkileg, akkor ez nem igazán tud eltántorítani! Most is éppen folyik belém egy 24 órás kezelés név szerint a Methotrexate. Ez után egy erős kezelés lesz 12 óránként, ha nem értettem félre Szomor doktort! Egyébként tetszik a hozzáállása, mert visszatette a csúzlit a szekrényébe és most újra ágyúval vadászunk az ellenségre! Viszont azt is mondta, hogy genetika csoda vagyok, mert a trombocitának és a fehérvérsejtnek egyszerre nem kéne emelkednie. Alig várom, hogy szétcsapjunk a sejtek között! Bevallom kicsit el voltam keseredve tegnap délután, amikor mindenre fény derült, de ki nem lett volna! Ezt az akadályt is könnyedén legyőzőm és így lesz ez mindaddig, amíg a célt tartom szem előtt! :) Van néhány ember akinek ismerős lehet az előző mondat... :) :P Éppen most volt vizit, ahol megerősítették a 12 órás intervallumot a kezelésben és már holnap este kezdődik 18:00-kor! Kapok egy kis trombocitát is és megajándékoztak egy kis vízhajtóval, aminek köszönhetően mindjárt rohanok, hogy könnyítsek magamon! :) Elmúlt a rosszkedvem is, tegnap még volt egy kis hasmenésem és eddig vigyáztam, hogy mit eszem! Ma meg már egyáltalán nem érdekelt és anyuval hozattam be egy kis sült húst, rizzsel és céklával! Nem is lett tőle semmi bajom! Lehet, azért mert pont egy cseppet sem izgatott a dolog! Nem érdekel jelenleg semmi, csak a transzplantáció! Muszáj, hogy megcsinálják decemberben, mert minden egyes kezeléssel gyengülök! Persze még koránt sem vagyok tartalékaim végén, de azt bevallom, hogy a fizikumom lényegesen csökkent, úgy a fele lehet a fél évvel ez előttinek! A kemoterápia sem egy vitamin, mondjuk ezt mindenki tudja...ez sokkal inkább varázsszer, ugyanis az izmaim kitűnően eltüntette! :) Majd visszajönnek, ha a háború végére érek!
Megint nincs internetkapcsolatom, most is azon jár az eszem, hogy miként fogom közzétenni ezt a bejegyzést!
Ha olvassátok sikerrel jártam, ha csak 19-én akkor nem nagyon... :)

Pedig  a hétvégén még minden olyan szép volt, szombaton hazamehettem a kórházból! Jól éreztem magam, nem volt semmi bajom a lépfájdalmon kívül, ami pedig szépen enyhült napról napra. Vasárnap és hétfőn pedig, életem utóbbi keserves időszakjainak legszebb napjait élhettem át. Meglátogatott valaki, aki vidám természetével, önzetlen mosolyával és páratlan kisugárzásával szint tudott vinni életembe! A vele töltött idő egyik legszebb mondata pedig ez volt: Tomi, nem is látszik, hogy beteg vagy! Szerintem ez a mondat minden hozzám hasonló beteg embernek pokoli erőt ad, egy nagy adag önbizalommal!
Kedves ez a betegség! Csodás, élményekkel gazdag napokat élhettem át, mielőtt megpróbált megölni...
Remélem nem tudja keresztül húzni a céljaim... Hát ha rajtam múlik nem is fogja... :)

Azt hiszem, hogy befejezem az írást, mert megfájdult a hátam... Még a közzététellel is meg kell birkóznom...
Minden jót nektek... Majd jelentkezem! Jó éjt, helló mindenki! ;)

"Te már látod a lyuk végét!" :) :) :)

Sziasztok! Megint nem írtam... Pedig nagyon készültem rá! Most is a kórházi ágyat nyomom a változatosság kedvéért, de nincs semmi gond, vagyis majdnem minden rendben van! Az írás innen valahogy mindig jobban megy, pedig nem csak itt érzem jól magam, sőt itt érzem legkevésbé jól magam. Nem tudom, de talán otthonról nem is kéne erőltetni ezt a dolgot, majd úgyis szóltok, hogy kíváncsiak vagytok e rá, vagy sem! Na, de most már rátérek a lényegre, mivel is kezdjem? Azt hiszem mindenki arcára kiült egy nagy kérdőjel forma, amikor ennek a bejegyzésnek a címét elolvasta. Gondolom senkinek sem tűnik hétköznapinak ez a kifejezésmód és már mindenki fejében kirajzolódott, hogy az a személy kinek száját elhagyta ez a becses mondat, vajon mit is akart mondani! Ezt egy kedves barátom mondta, egyik látogatása alkalmával, de kifejezetten kérte a neve elhallgatását! Ami mondjuk érthető, hiszen aki ekkora bölcsességeket tud, az szeret inkább névtelen maradni!:):P

Képzeljétek, holnap lesz egy hetes a kórházi raboskodásom! Most biztosan mindenki adott nekem egy képzeletbeli tockost, amiért eddig nem jelentkeztem! Most nem védekezem, igazatok van! Már túl vagyok három nap kemoterápián, amit egész jól tűrtem, akár London a bombákat! Egyébként a kezelőorvosommal ma találkoztam legelőször, mivel megint értekezleten volt! Ilyenkor hátrányt szenvedek hiszen nem tudok szökni, mert más dokikkal nem lehet úgy egyezkedni! :P
Jelenleg 1300 sejtem van és még lefelé szárnyal a karrierjük, ugyanis igencsak a kemó hatása alatt vagyok! De semmi gond ezek jó hírek! Annál jobb, minél lejjebb megy. Egyébként 43000 sejttel jöttem be, vagyis a betegség megint elkezdte a hisztit, de megint a pofonfa alá szaladt! Nem tudom, hogy mire jó ez neki? miért nem tudja megvárni csendben, amíg végleg elpusztul? Én bírom, úgyhogy nyugodtan rosszalkodhat! :)
Most csak egy valami zavar, ami pedig a lépem megnagyobbodása! Ezzel sem foglalkoznék túl sokat, ha nem fájna, de baromi zavaró, hogy minden levegővételnél érzek egy kis szúrást! Ásításnál, sóhajtásnál, böfögésnél, nevetésnél viszont már nem szúrást érzek, hanem elviselhetetlen fájdalmat! Úgyhogy éjszakára szoktam kérni egy kis fájdalomcsillapítót, hogy legalább aludni tudjak!
Képzeljétek, persze aki  már tudja, annak ez nem hír! Decemberben transzplantációra megyek! :) Ennél tutibb hírt nem is kaphattam volna! Végre megszabadulok a tehertől ami kínoz évek óta! Végre kapitulál az ellenség!
Nagyon várom a napját, hogy elkezdődjön! Nem is tudom, mihez hasonlítsam a hírt. Nem tudom, hogy át tudjátok e élni, érezni amit akkor én! Azt hiszem megvan, emlékeztek az első karácsonyra? Vagy nem is az első, hanem az első ami tökéletes volt és mindenki ott lehetett akit szerettek, és mindenki boldog és van egy pillanat amikor minden tökéletes és ezt el kell kapni ezt a pillanatot! Csak sokan nem vagyunk rá képesek, pedig ott lebeg az orrunk előtt! Igazából nem köthető ez a karácsony ünnepéhez, egyszerűen vannak pillanatok amikor az a legfőbb vágya az embernek, hogy akkor pont ott legyen ahol éppen van és az történjen vele, amit éppen átél, mert akkor és ott minden tökéletes! :) Megint elkalandoztam! :P Szóval akkor nézzük más szemszögből, de ha már a karácsonyt hoztam szóba maradok is ott. Tehát valami olyat éreztem, mint amikor gyermekként pont azt a karácsonyi ajándékot kaptam amire annyira vágytam! Gyermeki örömmel fogadtam a jó hírt! Biztos vagyok benne, hogy a lottó 5-ös sem tudott volna ennél nagyobb izgalomba hozni... :D Kicsit Elcsúsztunk ugyan ezzel a transzplantációval de semmi gáz, mert tavaszra rendben leszek...

Szombaton este az újhegyi barátaim névnapi és születésnapi bulit tartottak és mivel nem tudtam elmenni, ezért Győző barátomnak köszönhetően beszélhettem vagy 10-12 emberrel telefonon! :) Nem lesz olcsó! :P Köszi szépen srácok, páratlan élmény volt! Amint talpra állok, akkora de akkora bulit csapunk.... :)
Viszont a barátokkal kapcsolatban egy igazi fordulat állt be az életemben, ugyanis van valaki aki visszatért az életembe akiről azt hittem, hogy végleg kisétál belőle! (Lehet találgatni, hogy ki Ő) :)
Zefi barátom is bulizott szombaton este! Ezt csak azért fontos megemlíteni, mert tegnap este számon kérte egy jó barátomat és őrangyalomat, Szandit hogy miért nem jelent meg a koncerten! Engem ért a megtiszteltetés, hogy megírjam az alibinek szolgáló kifogást! :P Elnézést kérek, de elragadtattam magam akkor is, így egy nagyon baró kis sztori lett belőle! Az írás, a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket is tartalmaz! Elolvasását semmilyen korosztálynak nem ajánlom! :D A történet szereplői kitalált személyek, bármi nemű hasonlóság valós személyekkel kizárólag a képzelet szüleménye! :P :D 

Íme az én szerény fantáziám eltorzult kibontakozása a szombat estére:

Szeva Zefi! Bocsi, hogy Szandi tegnap lógott, de atom berúgtunk és ezért maradt ki tegnap! :D:D Mivel ismersz, így tudhatod, hogy én próbáltam lebeszélni, de mivel őt is ismered így tudod, hogy nem ment! :P :D Miután megittunk három üveg whiskey-t és vagy fél tucat sört, ezt persze fejenként! Kidobtak a minket a második kocsmából is! Tudod, ma már nem a régi a vendéglátás!!! :P Aztán elhaladtunk egy elektronikai áruház mellett, akik olyan kedvesek voltak, hogy adtak kölcsön egy cd-lejátszót, de valamiért a zárt ablak mögé tették... :D:D:D Mindegy...éreztük, hogy velünk akart jönni, és képzeld elemet is adtak hozzá és mivel hű rajongók vagyunk mindig van nálunk egy Mobilmánia CD, így üvöltött a Rock n Roll! Persze be kellett mennünk egy harmadik kocsmába is, hiszen ismered Szandit! :P Ott pedig a Két Paraszt nevű híres neves együttes húzta a talp alá valót...nem tudom, hogy ismered e őket... :D Persze mi jobban szerettük volna a Te zenédet hallgatni, mint azt az istenkáromlást, de ők vagy 80-an voltak... Tudod...a zenekar, meg a hívek! Most ki kellett volna mennünk??? Le hajtott fejjel??? Hát ez a méltó két éjszaka portyázó rockerhez??? Ugye hogy nem!!! :D Hát mivel úriember vagyok ezért mondom Szandinak, enyém 20 az övé 60...de ha előbb végzem akkor majd segítek... :P:D:D:D Na...mivel itt vagyunk és ezt olvassátok, le tudjátok vonni, hogy mindenkit kifektettünk!!! Szandinak innen a fejfájás, nekem a lép fájás! :P :) 

Nagyjából ennyi lett volna, ha Steven Spielberg érdeklődne valamelyikőtöknél, akkor mondjátok neki, hogy eladó a sztori és csörögjön bátran! Na, de most befejeztem mára ennyi elég volt mert fáj a lépem, ha röhögök! Márpedig ha ezt olvasom akkor igencsak nehéz kibírni nélküle!!! :D Legyetek jók...és nyugalom! Ígérem, hogy még ezen a héten jelentkezem! :) Szevasztok...!!!