Üdv mindenkinek… Tudom, tudom, tegnap délutánra ígértem ezt az írást, de mivel szombat van, talán többen olvassátok. Ez elég hülye kifogás volt, de hát nincs mit tenni, sajnos most jobb nem jut az eszembe! :) Na jó, bevallom tegnap lusta voltam írni. :P De nézzétek el nekem, és most itt a kárpótlás. Bár most sem könnyű, én még nem tudom, hogy fogjak hozzá, én még nem tudom, hogy kezdjem el… Keresem a szót! Hová is tettem? Ááá… meg is van!
A legutóbbi bejegyzésem óta a rossz dolgok nagy ívben elkerültek. Most már így is marad minden! Nem lépek le erről az útról, nem tehetem meg a szeretteimmel! Az ellenségeimnek pedig nem adok ekkora örömöt, már ha vannak! Na szóval minden egy héttel ezelőtt, október 9-én kezdődött, amikor is tiszteletem kellett tennem egy vérvétel céljából. Nem is voltak olyan rózsás eredményeim, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. Mindazok ellenére, hogy a vérlemezkéim szintje harmada, a fehérvérsejtek szintje pedig fele volt az elfogadhatónak. Aznap Dr. Kovács volt az ügyeletes, meg is bízott a sejtnövelő adagolásával és visszarendelt keddre, kontrollra. Ami azt illeti, itt volt némi félreértés köztünk, ugyanis a Doktorúr úgy értette, hogy aznap lőjem be magam, én viszont úgy, hogy hétfő estig, ami ugye három szurit foglal magába. A keddi kontrollra aztán fel is vérteztem magam 12000 sejttel. Na, erre varjatok gombot! Ja… és a trombocitáim is megindultak felfelé! Meg is egyeztünk, hogy majd jövő hét hétfőn megyek csak újabb kontrollra. Persze nem lövöm el az összes rakétám. Mindenki azt gondolja, hogy most aztán jól vagyok és élek 1000-el! Hát nem sokat tévedtek! De vigyázok magamra, nem használom el az energiáim, de érzem, van még bennem bőven tartalék. Napról napra erősebb vagyok, olyan mintha hegyeket tudnék megmozdítani az egy hónappal ezelőtti állapotomhoz képest. Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de mintha baromi gyorsan regenerálódnék.

Csütörtökön este voltunk Harangozó Tomi barátomnál, ugyanis Svédországba költözik és amolyan búcsú bulit tartott. Azt tudni kell, hogy szinte együtt nőttünk fel kamaszkorunk óta. Igaz mostanság elváltak útjaink, volt idő, amikor nem is lakott Pécsen! Na de, amint jött a telefon, hogy mi a helyzet, habozás nélkül igent mondtam, és szedtem is a sátorfámat. Marha jó volt a hangulat, annyit nevettem, mint talán még soha egy este alatt! A csattanó másnap jött, amikor is Tamás, váratlanul üzenetet küldött nekem, amiben megköszönte, hogy ott voltam és elmondta, hogy nagyon jól esett neki! Nem is tudta, hogy megyek, amolyan meglepetés vendég voltam, de nem hagytam volna ki semmi pénzért! Köszi Tomi, hogy ismerhetlek, minden jót és sok szerencsét! Mire legközelebb látsz, gyógyult leszek! (mielőtt bárki valami forró hangulatra gondolna, mindketten a lányokat szeretjük) :D

Most visszakanyarodnék az élménybeszámolómhoz, és a jó hírekhez. Az agyvizem is szépen tisztul, már csak töredéke a múltkorinak. A Methotrexate-nak viszont van nálam egy fajta mellékhatása, amolyan kötőhártya gyulladás szerűség! De van rá szemcseppem, és szorgosan csepegtetek, mint ahogy kis hangyák gyűjtögetnek nyaranta… :D A hajam nem lobogtatom még, nyoma sincs a hajnak! Ami meg van az meg olyan szőke, hogy már szinte fehér. Az étvágyam teljesen helyrejött, bármit meg tudok enni! Igaz ez eddig is így volt, csak most mellékhatás nélkül tudom megtenni.
A kezelőorvosom már üzent is, hogy hétfőn részt kéne vennem egy vérvételen és egy hátba bökésen, na és persze a program nem éppen fakultatív! Hmm, alig várom! Most nem szabad felkelnem 2 óra fekvés után, mert múltkor kicsit szenvedtem! Volt egy kis utóhatása a beavatkozásnak… Ezeket most ki fogom küszöbölni.
Ma elmehettem volna a Mecsekbe a barátaimmal, hiszen ezen a hétvégén rendezik a 43. Mecsek Rally-t! Invitáltak, de ismét tudtam nemet mondani, pedig szívesen elmentem volna. Úgy érzem, h sok lett volna ácsorogni a hidegben 12 órát. Az első 5-6 órát még tutira élveztem volna, de a többi már csak küzdelem lett volna. Igaz imádok küzdeni, de nekem most másra kell az energia. Remélem, mindenki megérti a helyzetem és elfogadja, hogy miért nem mentem. Az elmúlt években sok mindenről le kellett mondanom, megpróbáltam ezekről tudomást sem venni, de elég nehéz. Ilyenkor amikor jól érzem magam, úgy bepótolnék mindent amit elvesztegettem, vagyis elvettek tőlem. De egyszerre mindent, úgy habzsolnám az életet. Nem nagy kanállal, hanem merőkanállal! Nehéz annak ezt megérti, akinek csak megszületni volt nehéz, persze ennek ellenére nem irigylek senkit! Mindenkinek megvan a maga ösvénye. Csak az enyém gazosabb, tele belógó ágakkal és erdei rablókkal! Sokan támogatnak az úton, többen mint hittem! Igazán most tudom meg, hogy ki a barátom! Ki az, aki mellém áll! Senkit sem akarok megbántani, akinek nem inge az nem veszi magára. Remélem, hogy akik eddig mellém álltak azok már elkísérnek végig!
A hozzászólásokból sok mindent le lehet szűrni! Volt aki elég furcsa megjegyzést tett! Először nem tudtam, hogy mire véljem! Igen, kedves Ismeretlen, rólad van szó! Ne haragudj, hogy így előszedtelek a tömegből, de másként nem tudok veled beszélni. Köszönöm az elismerő szavaid a küzdeni tudással kapcsolatban! Viszont aki szerint vesztésre állok, az nagyon benézte és, hogy úgy mondjam, erre túl nagy téttel ne fogadjon! Könnyen nincstelen lehet! Megfogadom a tanácsod a halállal kapcsolatban! Sőt inkább felírom valahová, mert el fogom felejteni, ugyanis nem mostanában lesz rá szükségem! Azért köszi… Mindenki nyugodjon meg nem mostanában leszek az Úr katonája. Aki pedig lát, az nehezen hiszi el, hogy bármi bajom is lenne! Erre akár fogadhatunk is! Fél évet adok magamnak a transzpalntra, a lábadozásra, a felépülésre innentől számolva, úgy hogy a csontvelő átültetésnek még nincs kikiáltva az időpontja! Remélem nem bántottalak meg egyik szavammal sem! Nem állt szándékomban!
Ami másnak is jár az nekem is! Én is szeretnék megnősülni, gyerekeket, családot, boldog életet! Ezt nem veheti el tőlem senki és semmi, főleg nem egy ilyen kis szánalmasan hátba támadó betegség. 

Azt hiszem, hogy ma estére megint elég volt az okoskodásból, és a mesémből, nem? ;) Mindenkinek további szép estét! Remélem, legközelebb még több jó hírrel jelentkezhetem! Addig is minden jót nektek és higgyetek magatokban! Sziasztok…

Jaj jaj… Megint jól elcsúsztam az írással, pedig már sokszor rákészültem! Megpróbálom bepótolni egyben az egészet a jó magyar szokásokhoz hűen. Sziasztok, üdv mindenkinek! Rég hallattam magamról, ezért jár a füles! Majd valaki megadja!:) De az elmúlt időszakban elég sokszor voltam ramatyul, sőt még annál is szarabbul. Sokan kerestetek és aggódtatok, érdeklődtetek utánam, amiből mindenképen arra következtetek, hogy csak érnek valamit a bejegyzéseim! :) Különben sem árt egy kis májhízlalás a helyzetemben. :)

Hol is tartottam, tényleg rég volt szeptember 20. Ha emlékképeim nem csalnak, akkor a csontvelővételem előtt írtam utoljára. Na a csontvelőm az olyan tiszta, mint a lelkiismeretem… De a beavatkozás egy külön sztori volt, ilyenkor ugyanis egy Dormincum nevű bódítószert fecskendeznek a nem túl lelkes páciensbe, amitől elég illuminált állapotba lehet kerülni. Na, már most, mivel az első adag után nem éreztem magam olyan vadul kábultnak ezért kértem még egyet, nehogy már szenvedjek, ha vigadhatok is… Hát innentől kezdve nem is emlékszem semmire, csak a szemtanuk vallomásaira és a pár óra múlva jelentkező szúró csípőcsonti fájdalomra hagyatkozhattam! Végül is ezek alapján a beavatkozás megtörtént. Amíg józanodtam addig pedig mindenkitől ilyen bódítószert akartam vásárolni, rihegtem röhögtem, egyfolytában félrebeszéltem. Igazából a környezetem legalább annyira jól érezte magát, mint én. Persze a fúrás helye még napokig sajogott, de mivel eb csont beforr, így én is szépen helyrejöttem. Természetesen a jólétet nem sokáig élvezhettem, mert hát minek az. Pár napra a csontvelővétel után borzalmas fejfájás vette kezdetét, amit egészen 5 napig voltam kénytelen elviselni látászavarokkal tarkítva, na és persze Vuk is meglátogatott nem is egyszer. Semmi gyógyszer nem használt, és semmilyen fájdalomcsillapító nem enyhítette a fájdalmam. Ha feküdtem, akkor is fájt, ha ültem, akkor is, ha sétáltam, akkor is. Én már sejtettem, hogy mi a baj. Igen, aki követi a történetem, az rájöhetett. A betegség most megint az agyvizemben vert tanyát. Erre egy agyvíz-vétel keretében nyerhettünk tanúbizonyságot kezelőorvosommal, aki már nagyon profi ebben, hiszen kismilliószor megszúrt már. Aki nem tudná, annak röviden elmesélem… Először mosolyogva barátkozunk, aztán törökülésben leülök a kezelőágyra majd előrehajolok, hogy a csigolyáim minél jobban szétnyíljanak. Orvosom pedig egy tűt szúr két csigolyám közé, ahonnan gejzírként tör elő az agyvizem. A leszívott mennyiség helyére pedig kemoterápiás gyógyszert nyom. Ezek után 2-3 óra fekvés következik, amit illik alvással kihasználni, amivel elkerülendő a kínzó fejfájás… Röviden ennyi. Remélem senkit sem riasztottam el. Nem olyan vészes, mint amilyennek hangzik, sőt néha már hiányzik!:D Na jó, azt azért mégse! Szóval megvolt a bökésem, másnapra meg az eredménye! A labor leírása alapjában a vizsgált sejtek több mint 50%-a rákos. Délután már feküdtem is a kis kórtermemben és folyt belém a kemoterápiás kezelés egy kis Methotrexate formájában. Nem kevesebb, mint 6000 mg-ot folyattak le rajtam 24 óra alatt, ami nagy mennyiségnek számít. Másnapra el is múlott a fejfájásom, csak néha-néha jött elő, de szinte azonnal el is múlott. Tegnap megint volt egy agyvíz vétel, aminek csak holnap lesz eredménye. Szombaton pedig egy vérképellenőrzésre megyek. Jaj, majdnem elfelejtettem a csattanót! Hétfőre csak 1400 fehérvérsejtünk volt, mert a múlt heti kezelés elintézte a kis drágáimat. El is kezdtünk sejtnövelő injekciókat adni, hétfő és kedd este is. Hát kedden délutánra már jelentkezett némi csontfájdalom, de ez még gyenge volt, meg hát örültem is neki, ebből a jelből látszik, hogy dolgozik a csontvelőm, fejlődnek a sejtek! Kedd éjszaka már kicsit kínos volt, viszonylag könnyen elaludtam csak 2-ig kellett elszámolnom és már aludtam is, bár könnyen megeshet, hogy fél 3-ig:) Na de a szerdai napom nem kívánom senkinek, csak a legádázabb ellenségemnek, a leukémiának. De gondolom ez érthető. Olyan csontfájdalmaim voltak mintha valaki ásónyéllel csapkodott volna. Ennek pedig egyetlen ellenszere van ez pedig a séta, nagyjából annyit kell sétálni amíg van az emberben szusz és akkor elmúlnak a fájások! Szerintetek mennyire fáradtam el? Hát úgy körülbelül leírhatatlanul. De mára kutya bajom. A sejtjeim meg tegnap már 4800-an védtek engem! Egyébként ma már voltam vásárolni, intézkedni, sőt este egy kicsit meglátogatom a barátaim! Ha ügyes leszek, akkor még az előtt kiérek, mielőtt ezeket a sorokat olvassák. Így lenne az igazi meglepetés. :) Egyébként megint bölcsebb lettem, azt hiszem megtanultam tisztelni az ellenségem! Rendben van, eddig is gyűlöltem, de alábecsültem erejét. Többé nem esek ebbe a hibába és most már legyőzöm. Megmutatta, hogy mire is képes valójában ez a gátlástalan szörnyeteg. Sokkal erősebb mint hittem, de nem tudott élni előnyével, így ez lesz a veszte. Elég volt a két év szenvedésből, most elsöprő győzelmet aratok. Másoknak is azt ajánlom, hogy a sose becsüljék alá a testükben lakozó aljas ellenséget. Ne essenek az én hibámba, hiszen megfelelő hozzáállással és kitartással csakis a saját akaratunk érvényesülhet! Nem számít, hogy mások mit mondanak, mit gondolnak! Nekünk kell eldöntenünk, hogy igazán mit akarunk!

Nem papolok tovább, hiszen nem vagyok én filozófus… Csak papírra vetem gondolataim, azaz képernyőre :D Minden jót kívánok Nektek… Egészség legyen és Szeretet, a többi meg majd úgyis jön! Sziasztok… :)