Üdv mindenkinek… Tudom, tudom, tegnap délutánra ígértem ezt az írást, de mivel szombat van, talán többen olvassátok. Ez elég hülye kifogás volt, de hát nincs mit tenni, sajnos most jobb nem jut az eszembe! :) Na jó, bevallom tegnap lusta voltam írni. :P De nézzétek el nekem, és most itt a kárpótlás. Bár most sem könnyű, én még nem tudom, hogy fogjak hozzá, én még nem tudom, hogy kezdjem el… Keresem a szót! Hová is tettem? Ááá… meg is van!
A legutóbbi bejegyzésem óta a rossz dolgok nagy ívben elkerültek. Most már így is marad minden! Nem lépek le erről az útról, nem tehetem meg a szeretteimmel! Az ellenségeimnek pedig nem adok ekkora örömöt, már ha vannak! Na szóval minden egy héttel ezelőtt, október 9-én kezdődött, amikor is tiszteletem kellett tennem egy vérvétel céljából. Nem is voltak olyan rózsás eredményeim, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. Mindazok ellenére, hogy a vérlemezkéim szintje harmada, a fehérvérsejtek szintje pedig fele volt az elfogadhatónak. Aznap Dr. Kovács volt az ügyeletes, meg is bízott a sejtnövelő adagolásával és visszarendelt keddre, kontrollra. Ami azt illeti, itt volt némi félreértés köztünk, ugyanis a Doktorúr úgy értette, hogy aznap lőjem be magam, én viszont úgy, hogy hétfő estig, ami ugye három szurit foglal magába. A keddi kontrollra aztán fel is vérteztem magam 12000 sejttel. Na, erre varjatok gombot! Ja… és a trombocitáim is megindultak felfelé! Meg is egyeztünk, hogy majd jövő hét hétfőn megyek csak újabb kontrollra. Persze nem lövöm el az összes rakétám. Mindenki azt gondolja, hogy most aztán jól vagyok és élek 1000-el! Hát nem sokat tévedtek! De vigyázok magamra, nem használom el az energiáim, de érzem, van még bennem bőven tartalék. Napról napra erősebb vagyok, olyan mintha hegyeket tudnék megmozdítani az egy hónappal ezelőtti állapotomhoz képest. Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de mintha baromi gyorsan regenerálódnék.

Csütörtökön este voltunk Harangozó Tomi barátomnál, ugyanis Svédországba költözik és amolyan búcsú bulit tartott. Azt tudni kell, hogy szinte együtt nőttünk fel kamaszkorunk óta. Igaz mostanság elváltak útjaink, volt idő, amikor nem is lakott Pécsen! Na de, amint jött a telefon, hogy mi a helyzet, habozás nélkül igent mondtam, és szedtem is a sátorfámat. Marha jó volt a hangulat, annyit nevettem, mint talán még soha egy este alatt! A csattanó másnap jött, amikor is Tamás, váratlanul üzenetet küldött nekem, amiben megköszönte, hogy ott voltam és elmondta, hogy nagyon jól esett neki! Nem is tudta, hogy megyek, amolyan meglepetés vendég voltam, de nem hagytam volna ki semmi pénzért! Köszi Tomi, hogy ismerhetlek, minden jót és sok szerencsét! Mire legközelebb látsz, gyógyult leszek! (mielőtt bárki valami forró hangulatra gondolna, mindketten a lányokat szeretjük) :D

Most visszakanyarodnék az élménybeszámolómhoz, és a jó hírekhez. Az agyvizem is szépen tisztul, már csak töredéke a múltkorinak. A Methotrexate-nak viszont van nálam egy fajta mellékhatása, amolyan kötőhártya gyulladás szerűség! De van rá szemcseppem, és szorgosan csepegtetek, mint ahogy kis hangyák gyűjtögetnek nyaranta… :D A hajam nem lobogtatom még, nyoma sincs a hajnak! Ami meg van az meg olyan szőke, hogy már szinte fehér. Az étvágyam teljesen helyrejött, bármit meg tudok enni! Igaz ez eddig is így volt, csak most mellékhatás nélkül tudom megtenni.
A kezelőorvosom már üzent is, hogy hétfőn részt kéne vennem egy vérvételen és egy hátba bökésen, na és persze a program nem éppen fakultatív! Hmm, alig várom! Most nem szabad felkelnem 2 óra fekvés után, mert múltkor kicsit szenvedtem! Volt egy kis utóhatása a beavatkozásnak… Ezeket most ki fogom küszöbölni.
Ma elmehettem volna a Mecsekbe a barátaimmal, hiszen ezen a hétvégén rendezik a 43. Mecsek Rally-t! Invitáltak, de ismét tudtam nemet mondani, pedig szívesen elmentem volna. Úgy érzem, h sok lett volna ácsorogni a hidegben 12 órát. Az első 5-6 órát még tutira élveztem volna, de a többi már csak küzdelem lett volna. Igaz imádok küzdeni, de nekem most másra kell az energia. Remélem, mindenki megérti a helyzetem és elfogadja, hogy miért nem mentem. Az elmúlt években sok mindenről le kellett mondanom, megpróbáltam ezekről tudomást sem venni, de elég nehéz. Ilyenkor amikor jól érzem magam, úgy bepótolnék mindent amit elvesztegettem, vagyis elvettek tőlem. De egyszerre mindent, úgy habzsolnám az életet. Nem nagy kanállal, hanem merőkanállal! Nehéz annak ezt megérti, akinek csak megszületni volt nehéz, persze ennek ellenére nem irigylek senkit! Mindenkinek megvan a maga ösvénye. Csak az enyém gazosabb, tele belógó ágakkal és erdei rablókkal! Sokan támogatnak az úton, többen mint hittem! Igazán most tudom meg, hogy ki a barátom! Ki az, aki mellém áll! Senkit sem akarok megbántani, akinek nem inge az nem veszi magára. Remélem, hogy akik eddig mellém álltak azok már elkísérnek végig!
A hozzászólásokból sok mindent le lehet szűrni! Volt aki elég furcsa megjegyzést tett! Először nem tudtam, hogy mire véljem! Igen, kedves Ismeretlen, rólad van szó! Ne haragudj, hogy így előszedtelek a tömegből, de másként nem tudok veled beszélni. Köszönöm az elismerő szavaid a küzdeni tudással kapcsolatban! Viszont aki szerint vesztésre állok, az nagyon benézte és, hogy úgy mondjam, erre túl nagy téttel ne fogadjon! Könnyen nincstelen lehet! Megfogadom a tanácsod a halállal kapcsolatban! Sőt inkább felírom valahová, mert el fogom felejteni, ugyanis nem mostanában lesz rá szükségem! Azért köszi… Mindenki nyugodjon meg nem mostanában leszek az Úr katonája. Aki pedig lát, az nehezen hiszi el, hogy bármi bajom is lenne! Erre akár fogadhatunk is! Fél évet adok magamnak a transzpalntra, a lábadozásra, a felépülésre innentől számolva, úgy hogy a csontvelő átültetésnek még nincs kikiáltva az időpontja! Remélem nem bántottalak meg egyik szavammal sem! Nem állt szándékomban!
Ami másnak is jár az nekem is! Én is szeretnék megnősülni, gyerekeket, családot, boldog életet! Ezt nem veheti el tőlem senki és semmi, főleg nem egy ilyen kis szánalmasan hátba támadó betegség. 

Azt hiszem, hogy ma estére megint elég volt az okoskodásból, és a mesémből, nem? ;) Mindenkinek további szép estét! Remélem, legközelebb még több jó hírrel jelentkezhetem! Addig is minden jót nektek és higgyetek magatokban! Sziasztok…