Jaj jaj… Megint jól elcsúsztam az írással, pedig már sokszor rákészültem! Megpróbálom bepótolni egyben az egészet a jó magyar szokásokhoz hűen. Sziasztok, üdv mindenkinek! Rég hallattam magamról, ezért jár a füles! Majd valaki megadja!:) De az elmúlt időszakban elég sokszor voltam ramatyul, sőt még annál is szarabbul. Sokan kerestetek és aggódtatok, érdeklődtetek utánam, amiből mindenképen arra következtetek, hogy csak érnek valamit a bejegyzéseim! :) Különben sem árt egy kis májhízlalás a helyzetemben. :)

Hol is tartottam, tényleg rég volt szeptember 20. Ha emlékképeim nem csalnak, akkor a csontvelővételem előtt írtam utoljára. Na a csontvelőm az olyan tiszta, mint a lelkiismeretem… De a beavatkozás egy külön sztori volt, ilyenkor ugyanis egy Dormincum nevű bódítószert fecskendeznek a nem túl lelkes páciensbe, amitől elég illuminált állapotba lehet kerülni. Na, már most, mivel az első adag után nem éreztem magam olyan vadul kábultnak ezért kértem még egyet, nehogy már szenvedjek, ha vigadhatok is… Hát innentől kezdve nem is emlékszem semmire, csak a szemtanuk vallomásaira és a pár óra múlva jelentkező szúró csípőcsonti fájdalomra hagyatkozhattam! Végül is ezek alapján a beavatkozás megtörtént. Amíg józanodtam addig pedig mindenkitől ilyen bódítószert akartam vásárolni, rihegtem röhögtem, egyfolytában félrebeszéltem. Igazából a környezetem legalább annyira jól érezte magát, mint én. Persze a fúrás helye még napokig sajogott, de mivel eb csont beforr, így én is szépen helyrejöttem. Természetesen a jólétet nem sokáig élvezhettem, mert hát minek az. Pár napra a csontvelővétel után borzalmas fejfájás vette kezdetét, amit egészen 5 napig voltam kénytelen elviselni látászavarokkal tarkítva, na és persze Vuk is meglátogatott nem is egyszer. Semmi gyógyszer nem használt, és semmilyen fájdalomcsillapító nem enyhítette a fájdalmam. Ha feküdtem, akkor is fájt, ha ültem, akkor is, ha sétáltam, akkor is. Én már sejtettem, hogy mi a baj. Igen, aki követi a történetem, az rájöhetett. A betegség most megint az agyvizemben vert tanyát. Erre egy agyvíz-vétel keretében nyerhettünk tanúbizonyságot kezelőorvosommal, aki már nagyon profi ebben, hiszen kismilliószor megszúrt már. Aki nem tudná, annak röviden elmesélem… Először mosolyogva barátkozunk, aztán törökülésben leülök a kezelőágyra majd előrehajolok, hogy a csigolyáim minél jobban szétnyíljanak. Orvosom pedig egy tűt szúr két csigolyám közé, ahonnan gejzírként tör elő az agyvizem. A leszívott mennyiség helyére pedig kemoterápiás gyógyszert nyom. Ezek után 2-3 óra fekvés következik, amit illik alvással kihasználni, amivel elkerülendő a kínzó fejfájás… Röviden ennyi. Remélem senkit sem riasztottam el. Nem olyan vészes, mint amilyennek hangzik, sőt néha már hiányzik!:D Na jó, azt azért mégse! Szóval megvolt a bökésem, másnapra meg az eredménye! A labor leírása alapjában a vizsgált sejtek több mint 50%-a rákos. Délután már feküdtem is a kis kórtermemben és folyt belém a kemoterápiás kezelés egy kis Methotrexate formájában. Nem kevesebb, mint 6000 mg-ot folyattak le rajtam 24 óra alatt, ami nagy mennyiségnek számít. Másnapra el is múlott a fejfájásom, csak néha-néha jött elő, de szinte azonnal el is múlott. Tegnap megint volt egy agyvíz vétel, aminek csak holnap lesz eredménye. Szombaton pedig egy vérképellenőrzésre megyek. Jaj, majdnem elfelejtettem a csattanót! Hétfőre csak 1400 fehérvérsejtünk volt, mert a múlt heti kezelés elintézte a kis drágáimat. El is kezdtünk sejtnövelő injekciókat adni, hétfő és kedd este is. Hát kedden délutánra már jelentkezett némi csontfájdalom, de ez még gyenge volt, meg hát örültem is neki, ebből a jelből látszik, hogy dolgozik a csontvelőm, fejlődnek a sejtek! Kedd éjszaka már kicsit kínos volt, viszonylag könnyen elaludtam csak 2-ig kellett elszámolnom és már aludtam is, bár könnyen megeshet, hogy fél 3-ig:) Na de a szerdai napom nem kívánom senkinek, csak a legádázabb ellenségemnek, a leukémiának. De gondolom ez érthető. Olyan csontfájdalmaim voltak mintha valaki ásónyéllel csapkodott volna. Ennek pedig egyetlen ellenszere van ez pedig a séta, nagyjából annyit kell sétálni amíg van az emberben szusz és akkor elmúlnak a fájások! Szerintetek mennyire fáradtam el? Hát úgy körülbelül leírhatatlanul. De mára kutya bajom. A sejtjeim meg tegnap már 4800-an védtek engem! Egyébként ma már voltam vásárolni, intézkedni, sőt este egy kicsit meglátogatom a barátaim! Ha ügyes leszek, akkor még az előtt kiérek, mielőtt ezeket a sorokat olvassák. Így lenne az igazi meglepetés. :) Egyébként megint bölcsebb lettem, azt hiszem megtanultam tisztelni az ellenségem! Rendben van, eddig is gyűlöltem, de alábecsültem erejét. Többé nem esek ebbe a hibába és most már legyőzöm. Megmutatta, hogy mire is képes valójában ez a gátlástalan szörnyeteg. Sokkal erősebb mint hittem, de nem tudott élni előnyével, így ez lesz a veszte. Elég volt a két év szenvedésből, most elsöprő győzelmet aratok. Másoknak is azt ajánlom, hogy a sose becsüljék alá a testükben lakozó aljas ellenséget. Ne essenek az én hibámba, hiszen megfelelő hozzáállással és kitartással csakis a saját akaratunk érvényesülhet! Nem számít, hogy mások mit mondanak, mit gondolnak! Nekünk kell eldöntenünk, hogy igazán mit akarunk!

Nem papolok tovább, hiszen nem vagyok én filozófus… Csak papírra vetem gondolataim, azaz képernyőre :D Minden jót kívánok Nektek… Egészség legyen és Szeretet, a többi meg majd úgyis jön! Sziasztok… :)