Üdv mindenkinek ezen a napsütéses reggelen, legalábbis itt Pécsen süt. Tegnap ismételten nem tudtam jelentkezni, mivel a technika ördöge ismét a bolondját járatta velem. Persze ennek is megvan a jó oldala mert így legalább felhívtatok többen is, ami nagyon jól esett. Örülök, hogy egyre többen olvassátok az írásaim. Ezek szerint annyira nem rossz. :)
Tegnap, szeptember 11-én reggelre 380 sejttel ébredtem. Lassan de biztosan közelítek a steril ajtaját megnyitó 2000 felé. Dél körül viszont tönkrement a központi kanülöm, sajnos tőben elrepedt és minden felé nyomta az infúziót, csak belém nem. Délután jött is egy doktornő fentről, aki mindjárt közölte, hogy mivel 17 ezres a vérlemezkeszámom, nem jöhet szóba a kanül cseréje. Ilyenkor csak combtőbe szúrnak. Hát nekem sem kellett több, mondtam neki, hogy akkor nem tartanék igényt a központi kanülre, keressenek vénát a karomon és tegyenek be branült. Kezelés úgysem lesz már, meg egyébként is, akinek volt kanülje ott combtőben, az nagyon jól tudja, hogy nem valami szuper érzés azzal a combunkban járni-kelni, fürdeni stb. Kaptam is branült, úgyhogy sikeres volt a kanül elleni érvelésem. Este megpróbáltam fájdalomcsillapító nélkül aludni, ami nagyon hülye ötlet volt. megint ötször ébredtem fel és csak háton fekve volt fájdalommentes a vállam. Szóval nagyon erős akartam lenni a fájdalommal szemben, de sajnos ő volt az erősebb. :P

Eljött a vasárnap reggel. Ma korán keltem, mivel a vállam már olyan szinten fájt, mintha egész éjjel ütötte volna valaki. Már rég le is folyt a fájdalomcsillapító infúzióm. Baromi jól érzem magam. Néztem is a tükör előtt, hogy vajon ki lehet ez a sármos fiatalember? :D
A legfontosabbat majdnem elfelejtettem, ma reggelre 410 sejtem lett. Kicsit olyan ez, mint a 100 lépés program. :D  De nincs mit tenni, ha fejre állok akkor sem lesz másként, akkor sem megy gyorsabban. Ez a türelem és a kitartás játéka, amit jócskán meg kell fűszereznünk saját akaraterőnkkel. A mai nap nem túl tartalmas eddig, de ki fogom egészíteni, ha történik valami lényeges.
Akkor kezdem is a kiegészítést. Ma leállították az antibiotikumokat legalább is a vénásat, már csak tabletta formájában szedek reggel illetve este. Ma meglátogatott Győző barátom Popacsek (Hrakovszky Tamás) kíséretében. Megleptek egy erősítős szobai antennával és egy elosztóval, amiket persze szigorúan lefertőtlenített Era nővérke. Ezzel a kis szettel már be tudtam fogni az RTLklubot és végre megnézhettem a Forma 1 Olasz Nagydíját. Pár perccel később anyu is befutott Judit barátnője társaságában, aki egyben a pótanyám is.:D Könnyű, ha az embernek két anyja van. Hoztak nekem ebédre a nagyi messze földön híres húsleveséből és mellé kaptam egy kis házilag készített gyrost. Hetethét országra szóló lakomákat csaptam, merthogy a vacsi is ez volt akkora adagot hoztak. Mondjuk én sem eszem annyit, mint fénykoromban. Örülök, hogy egyáltalán visszajött az étvágyam. De hát enni kell, nincs mese! Már késő este van, mondhatni éjjel. Megkaptam az éjszakai fájdalomcsillapítómat, úgyhogy mindjárt akkorát alszom, hogy a medve irigykedve néz az ablakból. :D Jajj... Reggel jön hozzám a gyógytornász. Előre félek, biztos szerez nekem egy két kellemetlen percet, na de ezért fizetik! Én meg ezért gyógyulok, mert szenvedek! :D Na jó éjt, holnap mesélek, hogy milyen volt az összeröffenés a gyógytornásszal... :D Legyetek jók...olvassatok még többen :P